Az öko-címke odaítélését szabályozó első uniós rendeletet 1991 decemberében fogadták el az Európai Unió Környezetvédelmi Miniszterei, mely 1992 októberében, mint 23-i 880/92 számú Tanácsi Rendelet lépett hatályba.

A rendelet szabályozta az egyes testületek, bizottságok feladatkörét, a termékcsoportok, ökológiai kritériumok kidolgozásának és az öko-címke odaítélésének folyamatát, az érdekcsoportokkal való konzultáció formáját, a védjegy megszerzésével kapcsolatos költségeket, valamint a címke használatával kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket.

Az eredeti rendeletet már hatályon kívül helyezte az új, átdolgozott változat, az  1980/2000/EK rendelet, amely 2000. szeptember 24-én lépett életbe. a tárgyi hatálynak a termékeken túl, a szolgáltatásokra vonatkozó kiszélesítésével, a KKV-k, az EMAS regisztrált szervezetek és az ISO 14001 tanúsítvánnyal rendelkező szervezetek részére alacsonyabb díjszabás bevezetésével korszerűsítette a minősítés rendszerét. A fejlődés irányába mutatott az is, hogy a jogszabály az érdekelt felek számára nagyobb részvételi lehetőséget biztosított, mint a korábbi rendelet. Mindezek mellett az új rendelet az uniós öko-címke rendszer és a tagállamok nemzeti öko-címkézési rendszerei közti erősebb koordinációt is előírta, különösen a termékcsoportok kiválasztása és az új kritériumrendszerek kidolgozása és felülvizsgálata kapcsán.

Az (EC) No 1980/2000 rendelet előírta közösségi öko-címke munkaterv elkészítését is. A munkaterv megvalósítására három menedzsment csoport felállítása történt meg, a Politika Menedzsment Csoport, a Kooperációs és Koordinációs Menedzsment Csoport és a Marketing Menedzsment Csoport.

A 1980/2000/EK számú rendeletet 2009. decemberben az Európai Parlament és a Tanács 66/2010/EK számú rendelete váltotta fel. Az új rendelet célja a rendszer ismertségének és elismertségének jelentős növelése az EU 27 tagállamában, és világszerte, jelentősen növelve a minősítési kritériumok és a minősített termékek számát. Célkitűzésként került megfogalmazásra, hogy 2015-ig 40-50 termékcsoportra legyen kritérium rendszer (2010-ben 25 termékcsoport volt) és az ökocímkével fémjelzett termékek fogyasztói kínálatának növelése, 10%-os piaci részesedést megcélozva.

Az új rendelet az ökocímke tekintélyének növelésére megerősítette az életciklus szemlélet elvárását, és bevezette a rendszeres ellenőrzés követelményét. Az egységes kritériumfejlesztéshez rögzítette a legfőbb környezetpolitikai szempontokat, úgymint fenntarthatóság, éghajlatváltozás, energia és erőforrás takarékosság, hulladék- és szennyezőanyag kibocsátás csökkentés, termék-tartósság és újra-használat, a veszélyes anyagok használatának kizárása ill. alternatív anyagokkal való helyettesítése. Nagyobb rugalmasságot teremtett az adminisztrációban, a kritériumok fejlesztésében azáltal, hogy az egyes nemzeti ökocímke kritériumok átvételét e az EU rendszerbe, vagy például azzal, hogy a kritériumok kidolgozásánál az érdekelt szervezetek is élére állhatnak az öko-címke kritériumok fejlesztésének és felülvizsgálatának. Az ökocímkét szorosan összekapcsolta a zöld közbeszerzéssel, az ökocímke kritériumok részeként zöld közbeszerzési kritériumok kerülnek meghatározásra. Jelentősen csökkentette a díjrendszert a pályázó szervezetek számára.

A rendelet nyitni kívánt az élelmiszerek és állati takarmányok ökocímke minősítése irányába is, azonban annak érdemi megalapozására, a végső döntést további vizsgálatok eredményitől tette függővé.

Kiemelte a tagállamok és az EU Bizottság szerepét és felelősségét az ökocímke minősítő rendszer népszerűsítésében.

A rendelet III. mellékletét képező Díjrendszer 2013-ban módosításra került. Az EU tagországok által alkalmazható díjrendszer kereteit a 782/2013/EU Bizottsági rendelet határozza meg.